|
Már 1930-as felfedezése után sem ismerte el mindenki, hogy a Plútót kilencedik nagybolygónak tekinthetjük, mivel annyira különbözik belső társaitól. Később sorra fedezték fel a hozzá hasonló égitesteket a közelében, de a tradíció jó ideig tartotta magát. Az elmúlt napokban azonban több olyan bejelentés is napvilágot látott, amelyek alapjában rengetik meg nagybolygó "státuszát".
Elsőként a 2003EL61 jelű égitestről értesítették a sajtót. Ez egyike a Plútó térségében talált közel ezer Kuiper-objektumnak, de társai közül kitűnik méretével. Úgy fest, átmérője kb. 70%-a, tömege pedig mintegy harmada a Plútóénak. A becslésben nagy segítséget nyújtott a Spitzer-űrteleszkóp, amelynek mérései alapján az égitest fényvisszaverő képességét határozták meg. A Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával 2004. május 6-án fedezték fel, de december 28-ig nem vették észre a felvételen. A Mike Brown (Caltech) vezette kutatócsoport már közel egy éve követte az objektumot, és a fotóarchívumokban is körülnéztek, mielőtt két napja bejelentették a felfedezést.
A bejelentést egy másik csoport "segítette elő", a 2003EL61-t ugyanis Jose-Luis Ortiz (Sierra Nevada Observatory) vezetésével az előzőktől független csapat is megtalálta. Az objektum érdekessége, hogy egy hold is kering körülötte, amely a páros össztömegének csak kb. 1%-át teszi ki. Összehasonlításként ugyanez az arány a Plútó-Charon párosnál 10%.
A független bejelentés nyomán az eredeti felfedezők jobbnak tartották, ha további újonnan felfedezett, de még be nem jelentett égitestjeikről is hírt adnak. Ezek közül legfontosabb a 2003UB313, amely úgy tűnik, nagyobb a Plútónál, és háromszor messzebb van nála. Pályája a Naprendszer fősíkjával 45 fokos szöget zár be, és 560 év alatt kerüli meg csillagunkat. Útvonalának távoli részén 97-szer messzebb jár a Naptól, mint általában a Föld, míg napközelben ugyanez az érték 36-szoros. Az égitestet még 2003. október 21-én fedezték fel a Palomar Obszervatórium Samuel Oschin teleszkópjával, majd később a nyolc méteres északi Gemini teleszkóppal is vizsgálták.
Az égitest becsült átmérője 2700 km körüli, tehát nagyobb a kb. 2250 km-es a Plútónál. A távoli égitestek méretének becslését erősen befolyásolja, hány százalékát verik vissza a Nap fényének, amit sajnos nehéz pontosan meghatározni. Ám még ha feltételezzük is, hogy a 2003UB313 100%-ot ver vissza, mérete akkor is nagyobb a Plútóénál. Az égitest a Neptunuszon túl húzódó Kuiper-öv egyik képviselője, amelynek mára mintegy 1000 tagját ismerjük.
Fantázirajz a 2003UB313 jelzéssel nyilvántartott égitestről. Az eddigi eredmények alapján ez az első olyan Kuiper-objektum, amely nagyobb a Plútónál. Igen hideg és sötét világ lehet, amely jelenleg háromszor messzebb van a Naptól, mint a Plútó. Forrás: NASA/JPL-Caltech
A felfedezés nyomán várhatólag kiújul a Plútó nagybolygó státusza körüli vita. A Plútó ugyanis alapvetően eltér a többi nyolc nagybolygótól (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz). Eredetileg is csak azért sorolták ezek közé, mert akkor még nem ismertünk több égitestet ebben a távoli zónában. Mára egyértelművé vált, hogy sokmillió jeges objektum kering itt, amelyek egyik nagyra nőtt - de az új eredmények alapján már nem a legnagyobb - képviselője a Plútó. Éppen ezért - bár egy ideig még valószínűleg folyik majd a "vita" az új égitest besorolása körül - szakmai szempontból nem tekinthető a tizedik bolygónak, sőt a Plútó sem tekinthető ezentúl a kilencediknek.
A tizedik bolygó felfedezéseként beharangozott hír nyomán tehát valószínűleg nyolcra fog csökkenni a nagybolygóként nyilvántartott objektumok száma.
[origo] |
AJÁNLOM AZ OLDALT
